Kivonat a nagyölvedi községi krónikából (Jónás Ilona gyűjtése alapján):

             Az iskolai oktatás a második világháború végéig a lakosság  két vallásának megfelelően két felekezeti iskolában zajlott. Mindkét iskola a parochiális épületek szomszédságában volt a község két végén: keleti végében a két tanerős református iskola, nyugati végén a négy tanerős katolikus iskola. (1945-ben)

A római katolikus iskola

              A római katolikus iskola múltjáról Dr. Haiczl Kálmán Kakath Dsigerdelen-Csekerdén Párkány című könyvében így ír: "Az iskolák építése és rendes iskolamesterek alkalmazása csak a 18. századbanindult meg. Az 1701. évi egyházlátogatási jegyzőkönyveben Nagyölvednek és Farnadnak (Ölved filiája) iskolamesteri állása az idő szerint betöltésre várt.

             Az 1732. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv kissé bővebben foglalkozik az iskolakérdéssel. Nemcsak az iskolaépületek állapotát írja le, hanem az iskolamesterek műveltségi fokát is tárgyalja. Az e kort lekicsinylő írókkal szemben jólesik leszögeznünk, hogy az iskolamesterek rendszerint két-három nyelven beszéltek, és legalább néhány gimnáziumi osztályt végeztek. Nagyölved iskolamestere, Oszlik Mihály két gimnáziumi osztályt végzett."

              A történelem viharosabb időszakaiban nem készült pontos feljegyzés az iskolán oktató tanítók tevékenységét illetően, a nevükről viszont szívesen emlékezünk meg:

Rudnay Rudolf	1880-1890	Poós Béla
Rudolf József	1890-1896	Vajda Gyua	1926-1929
Sztoklasz Vilmos	1896-1901	Schmera Lajos	1926-1942
Sziklai Vilmos	1901-1926	Surányi Gyula	1928-1942
Gajdár István		Ochaba Anna	1929-1945
Beluch Imre		Schmera Lajosné	1933-1942
Hollós Etelka		Miklóssy Pál	1942-1945
Koperniczky Ferenc		Szabó Pál
Behula Ilona	1923-1943	Szabó Pálné
Kreko Imre	1923-1926	Molnár József
Laczy Tihamér

 

 

      

 

 

---

A református iskola

          A református iskola múltjáról a vallásüldözések idejéből keveset tudunk. Csupán annyi ismeretes, hogy egy-egy lévita (pap-tanító) látta el időről időre a tanítói teendőket. Nevüket, működési idejüket belepte a feledés pora.

           A türelmi rendelet életbeléptetése utáni idők tanítóiról azonban már pontos feljegyzések állanak rendelkezésünkre. E feljegyzések szerint 1841-ig praeorans tanítók működtek az iskolánál. (Praeorans = előimádkozó, olyan tanító, aki a tanításon kívül templomi szószéki szolgálatot is teljesít.) 1841-től csupán kántori szolgálatot végeztek a tanításon kívül.

Praeorans tanítók:

Fábián Gábor	1786-1787	Tarczaky Ferenc	1792-1799
Bartók András	1787-1789	Adorján András	1799-1806
Rácz István	1789-1792	Jordán Jónás	1806-1811
Juhász István	1811-1823	Nagy László	1823-1845

Kántor-, segéd-, másodtanítók:

Dolog András /1845-1846/ - fél évig helyettes tanító,

Kerekes József /1846-1869/ - segédtanítói: Korpadi Gábor, Lampert Jónás, Szathmári József, Dálnoky Károly, Perjéssy József, Madarász Kálmán,

Madarász Kálmán /1869-1873/,

Kosztolányi Dávid /1873-1909/ - segédjei: Garai Irén, Kovács Margit, Kosztolányi Jolán /1909-10: helyettesként/,

Antal Lajos /1909-1924/, másodtanító: Székely Jolán /1917-1924/,

Kneiszner Imre /1924-1945/, másodtanítónő: Kneisznerné Baka Irma /1924-1945/.

Mindkét iskola tanítási nyelve a magyar volt, még az első Köztársaság idejében is. A szlovák nyelvet csak heti három órában tanították a II. évfolyamtól kezdve. A II. világháború után pár hónapig még az állami kézbe került iskolákban is magyar nyelven folyt a tanítás, de az államban uralkodó diszkriminatív ideológia eredményeként csakhamar az összes magyar tanerőt elbocsátották, majd tanítási nyelvként a szlovákot rendelték el. A magyarul alig beszélő tanerők a magyar gyerekek között kevés eredményt mutattak fel.