• Őszi túra - Jesenná túra

        • Alsó tagozat: Szőgyén, felső tagozat: Bacsófalva - Szitnya. Nagy sétát tettünk az Élet- és egészségvédelem napja alkalmából.

          Október 15-én a felső tagozatosok ismét hosszabb túrára indultak, ez alkalommal Bacsófalvára. Gyönyörű őszi idő kedvezett a túrázóknak, mely még kellemesebbé tette a Szitnya megmászását. Idegenvezetőnk Nt.Icso Sándor lelkész úr  Vámosladányban csatlakozott a csapathoz. Természetesen a túra rövid eligazítással, tájékoztatással kezdődött. Fontos volt a turisztikai szabályok ismertetése. Közben ízelítőt is kaptunk az erdő növény-és állatvilágát tekintve. Voltak, akik kicsit féltek a fizikai próbatételtől, de örömmel láthattuk, hogy senkin sem fogott ki e pár kilométeres erdei séta. Többen az élmezőnyben lelkesítették a csapatot, mások inkább az utolsók között, de rácsodálkozva az erdő adta növényvilágra fényképezve örökítették meg lépteiket. Természetesen a Szitnya tetején megpihenve fogyasztottuk el az otthonról hozott ebédet és közben gyűjtöttük az erőt a nap második részére. Öröm volt látni, hogy gyermekeink ismét olyan élményekkel és tapasztalatokkal  gazdagodhattak, mely további tanulmányaikban, életükben csak a javukat szolgálhatja. A friss levegő, sok mozgás pedig kellemes fáradtságot hozott gyermeknek és felnőttnek egyaránt.  Antala Éva

           

          Amíg a felső tagozatosok a Szitnyát hódították meg, addig az alsósok a szőgyéni tájházat célozták meg. A tanulók reggel nagy izgalommal érkeztek meg az iskolába, mivel nem tudták, hogy mi vár rájuk a nap folyamán. Hátizsákokkal a hátukon, fényvisszaverő mellényekben, egészséges magvakkal, szárított gyümölcsökkel és nyers gyümölcsökkel teli csomagjukkal - csillogó szemmel sorakoztak fel az iskola folyosóján. Volt, aki tartott a naptól, a megpróbáltatásoktól, volt, aki türelmetlenül várta az indulást. Végül egy rövid megbeszélés után 8:20-kor elindultunk a nagy útra. A gyerekek szeme elkerekedett, amikor meghallották, hogy kb. 7 km-t fogunk megtenni, mire elérjük célunkat, a szőgyéni tájház udvarát. A gyalogtúra kellemes hangulatban telt. Kissé katonásabb rendben kellett haladnunk a főúton, majd egy gyönyörű fasor árnyékában elfogyasztottuk a tízórainkat. Csodásabb időt nem is kívánhattunk volna erre a napra. A következő megállónk már a határban futó földúton volt, ahol a gyerekek szabadon élvezték a természet kézzelfogható közelségét – itt előkerültek a hátizsákokból a különféle finomságok: tökmag, napraforgómag, dió, aszalt gyümölcsök. Kb. 2 órás önfeledt gyalogtúra után megérkeztünk Szőgyénbe. Sajnos, az állatkák nem nagyon mutatták meg magukat, / egy kóbor nyuszit sikerült megpillantani, hollók repkedtek felettünk / lehet, hogy kissé hangosak voltunk. Az őszi táj szépsége azonban mindenkit megragadott. Csodák csodájára csak 1-2 nyafogó hangot hallottunk, az elsősök viszont nagyon kitartóak és edzettek voltak, nagy dicséret nekik. 

          Szőgyénben 1 km megtétele után érkeztünk meg a tájház udvarára, ahol Edina néni finom gyümölcsteával várt minket. Rövid üdvözlés és a tájház épületeinek bemutatása után a gyerekek egy kicsit lepihentek az erre a célra elkészített padokon. Majd a pihenő után a gyerekeket 2 csoportra osztottuk szét. Az egyik csoport Edina nénivel járta be a tájházhoz tartozó épületeket- a falumúzeumot, magát a tájházat és a pajtát. A falumúzeumban megtekintettük a Szent Mihály templom alatti ásatásokból származó többezer éves leleteket, tárgyakat. A tárlatvezetés gyereknyelven szólt, a gyerekek élvezettel hallgatták, kérdezgettek Edina nénitől. A tájházban 3 korabeli szobát tekintettünk meg – korabeli tárgyakkal, amelyeket ki is próbálhattak a gyerekek. Megtudtuk, mire szolgált a tisztaszoba, kipróbálhattuk az ostyasütő használatát, rengeteg dolgot megtudtunk a régiek életmódjáról – a gabonavetéstől a kenyérsütésig – persze mindezt kézközelből. A pajtában megismerkedhettünk a kenderrel, mint a régi parasztember nélkülözhetetlen növényével. Edina néni nagyon szemléletesen bemutatta, hogy hogyan készül a kenderből a vászoning vagy gyolcstörülköző. 

          Ezalatt a másik csoport Árpi bácsival megtanult gyertyát önteni. Mondanom sem kell, a gyerekeknek nagyon tetszett ez a kézműveskedés, hiszen a kezeik között növekedett – vastagodott a gyertyaszál. Észre sem vettük, hogy milyen gyorsan elrepült az idő, s a tervezett 12:30 óra helyett már 1 órával arrébb jártunk, mikor végül is elhagytuk a tájházat. Voltak, akik már örültek az autóbusz érkezésének, de sokan bevállalták volna gyalog is a haza vezető utat. 

          Kellemesen elfáradva, élményekkel teli napot tudtatunk magunk mögött.    Halász Krisztina