2018. október 10.

Az őszi időjárás napok óta a szabadba csalogatott bennünket, így egy szerdai napon az alsó tagozatos lurkók felvették túracipőjüket, telepakolták hátizsákjukat, s elindultak a természetbe. Túravezetőnk Berek Anna tanító néni volt, aki jól ismeri Nagyölved környékét. Első állomásunk az erdészháznál volt, ahol mindenki jóízűen fogyasztotta el a tízóraiját. Folytattuk utunkat a homokoshoz. Berek tanító néni elmondta, hogy itt tanyáznak a gyurgyalagok, de sajnos már elköltöztek melegebb vidékre, így nem volt hozzájuk szerencsénk. Túra közben növényeket figyeltünk meg, rovarokat gyűjtöttünk a hordozható kis mikroszkópba, s az iránytűt is gyakran használtuk. Útközben a gyerekek néhány lesről távcsővel kémlelték a messzeséget. Pár percre megálltunk az erdőszéli keresztnél is. A halastó mellett pihentünk meg, ahol a gyerekek játszottak egy kicsit, majd meghallgattuk a valamikori kolostor legendáját.

Kellemes fáradtsággal tértünk vissza az iskolába. A tanulók farkaséhesen ebédeltek. Bár a napot az iskolapadból kimozdulva töltöttük, mégis rengeteg új dolgot tanultunk és láttunk…és rengeteget kacagtunk. Biztosan megismételjük egy másik útvonalon!

                                                                                                                                              Karko Georgina

Míg az ovisok és az alsó tagozatosok a nagyölvedi táj szépségeiben gyönyörködtek, a felső tagozatos tanulók a nyitra melletti Zobor friss levegőjét szívták. Komolynak nevezhető túrán vettünk részt, ugyanis több órán keresztül róttuk a kilométereket a nyitradarázsi rotundától a zobori kilátóig, majd onnan lefelé a tüdőszanatóriumig. Megtapasztaltuk, milyen érzés az, amikor elfogy a víztartalék, amikor a csipsz tápláló ereje puszta szomjúságba megy át, amikor úgy érezzük, izomzatunk a végsőkig terhelődik, és hogy bár nem túl nőies, de határozottan előnyös a klasszikus hátizsák. Egy kicsit jobban megismertük egymást, megtapasztaltuk a társunk gyönge és erős személyiségjegyeit. Új értelmet kapott a szavak, az ígéretek ereje, de beleéltük magunkat egy olyan helyzetbe is, amikor sérültet kell ellátnunk az erdő kellős közepén. Telefont csak a kilátónál való fényképezkedésre használtunk, mivel a túra alatti mobilozás kimondottan veszélyes, az autóbuszban való zenehallgatás pedig határozottan zavaró volt - a közelgő iskolai rendezvényre tanult katonadalok éneklése közben... Nagy élményben volt része tanulónak és pedagógusnak egyaránt. Köszönjük a túra szervezőinek, ThDr. Antala Éva, Pásztor Gabriella és Zeleňanská Zuzana tanító néninek, valamint a túravezetőnknek, Dr. Ficzere Tamásnak. 

                                                                                                                                               admin.