2018. november 16., az iskola díszterme, délután négy óra. Gyülekezünk. A vetítő beállítva, a székek elrendezve, a táblán a két évszám, érkeznek a vendégeink - az iskola diákjai, pedagógusai, iskolabarátok, rokonok, emlékezők. Az első világháború befejezésének 100. évfordulóján a nagyölvedi hősöknek állítunk emléket. Készültünk e napra, most már csak a drukkot kell leküzdenünk... Az előadást a kilencedikesek tartják. Rövid összefoglalójukban érintik a világháború kitörésének okait, a háborúban használt fegyvereket, néhány számadat után pedig a nők szerepéről ejtenek néhány szót. Hatásosan teszik, legalábbis a felkészítőjüknek nincs oka szégyenkezni miattuk. Helytállnak. Az egy perces néma csend után az iskola igazgatónője mondja el a megemlékezés további menetét: az iskola előtt találkozunk, fáklyákkal, mécsesekkel, dalszóval indulunk a katolikus templom felé, ahol egy közös ima és ének után megkoszorúzzuk az elesettek emléktábláját. Kint már teljes sötét van, a fáklyáink messzire tudatják, hogy Nagyölveden "valami" zajlik. A katonadalok bezengik a főutcát, nem zavar minket a csípős novemberi levegő sem. Előkerülnek a kesztyűk, de a református templom felé vezető út is méltó a megemlékezéshez. Ismétlődnek a dalok. A refrén néha elcsúszik, a kitartott hang sem olyan pontos, de hát a bakák se a tiszta éneklésükről lettek híresek... A templomhoz közeledvén megszólal a harang. A dalszó abbamarad, csak a belépéskor csendül fel újra. Elfoglaljuk helyünket, szinte minden ülőhely gazdára talál. A lelkésznő imára szólít, majd koszorúzunk - két kilencedikes tanuló lép a táblához, ahogyan a katolikus templomban is. Meghajolnak, aztán újra énekelünk: együtt, azt, amit ide terveztünk. Szépen szól. Telt, öblös, bár zömmel gyerekhang hallatszik. Meg kellett tanulniuk a szöveget, és csak bízhatunk benne, hogy nem felejtik el olyan könnyen. Tudniuk illik, milyen történelmi korszakokat élt meg a szülőfalujuk, hogy rájuk is majd büszke lehessen a jövő nemzedék. A megemlékezés így ér véget. Lassan az összes fáklya kialszik, mindegyikünk hazatér otthonába, és egy olyan korról álmodik, amelyikben nincs háború...

                                                                                                                     admin.